Kájoni Kódex (1634-1671)
A kelet-közép-európai régió, azon belül Erdély 17. századi zenetörténetének fontos forrása. 20. század eleji irodalom- és zenetörténeti szempontú bemutatása után egészen az 1990-es évekig rejtve volt a nyilvánosság előtt. 1985-ben került elő erősen rongált állapotban a csíksomlyói ferences rendház ebédlőjének falából.
A kézirat nevét Kájoni Jánosról (1629/30–1687), a Székelyföldön működő tudós orgonista, orgonaépítő és könyvgyűjtő ferences szerzetesről kapta, aki a korábbi kéziratkötegeken alapuló gyűjteményt 1652 és 1671 között Csíksomlyón, Mikházán és Szárhegyen másolta és összeállította. Kottaírása alapján a Kájoni Kódex orgonatabulatúra, és 290 zenedarabot tartalmaz.